Röpke recenzió és konklúzió egy elképzelt koncert dobosáról
Talán nem lenne blaszfémia kijelenteni, hogy ezek a végtagok olyan mennyei ütemérzékkel működnek, mint blokkolóórák fizetésnapon a nyíregyházi kolbászgyár bejáratain.
Tegnap este a Blaha melletti, frissen nyílt szórakozóhelyen, az Afro Blondie-ban rendezett koncert látogatói jól tették, hogy kihagyták az idei BL döntőt, mert ballisztikus élményben lehetett részük, amely bizony - nem blöff! - napokra meghatározza a hangulatukat. A hatás sajnálatos: egytől-egyig, minden, a teremben még vígan bólogató fej boldog tulajdonosa másnapra teljesen blazírt lesz. Ha nem is bal lábbal kelnek majd fel, de az összes porcikájukban érezni fogják annak a fenomenális produkciónak a hiányát, aminek következtében a klubban blézerek és blúzok - mi több! - melltartók és bugyogók repültek, bódult sikolyok kíséretében a pódium közepén elhelyezkedő dobszerkó felé.
Mondhatnánk, hogy ez így végtelenül szomorú, de a jó hír, hogy van gyógyír! Hiszen ez a kiváló ütőhangszeres színpadra ül a hét szinte minden napján. Zenekarainak száma kétszámjegyű. Egy külön blogot kellene szentelnie az internet népének rá, hogy összegyűljön mind. A város muzsikusai imádják ezt a bámulatos ritmusfelelőst. Ha kell, első blikkre blattol, ha kell jattol, semmi blamázs, ezekben a dolgokban soha nem viccel, és persze nem is bliccel, hibátlanul, mély beleéléssel, órákon át hozza a groove-ot legyen szó bármiről: funk, soul, hiphop vagy blues, és ahogy a tirpák testvér, Blaze mondaná, ha egyszer majd - ne adj isten! - leteszi a verőket, megáll forgásában a Moulin Rouge.
Na de honnan ez a magabiztosság, mint amivel sokat látott köztisztviselő tölti ki a blankettát? Honnan ez a ritmusérzék, amire a szaxis pofák fixire szállnak, és a próbaterem felé tekerve egyre csak azt fújják: mit nekem taxis blokád?! Hány bláz és - jobb esetben - blunt füstölgött el a néhai Keleti Blokk ablakaiban mire kialakult? Kik voltak ennek tanúi, mit rejt a múlt? Vajon az előző rész tartalmából kiderülne, honnan jön ez a nyugalom, mint amivel mormogó blökik nyúlnak el párnájukon? Honnan származnak ezek a dobhártyák, amik úgy kezelik a rezgést, mint fényt a blendében a lamellák? Egy biztos: mára rengeteg rajongója lett e remek perkusszionistának. Sokan, köztük még maga Black Thought is, kitalált sztorikkal házalnak, mindenféle blődségeket beszélnek, együtt töltött évekről fantáziálnak: „amikor Philadelphiában, bla-bla, ő meg én, bla-bla, a stúdióban, bla-bla-bla…” ahogy most e sorok írója is, bla-bla-bla, megállás nélkül bla-bla-bláznak.
Ám vannak a szerencsés zenésztársak, kik ott lehettek vele, leteríthették neki a szőnyeget, gyomrukban érezhették a Blaupunkt mélyládákból szóló lábdobjait, csúsztatott pergőit, cineit. Ők köszöntik most e szép napon az emlegetett jómadarat, Lev Tostore-t, azaz Boros Levit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése